|
Gács első említése 1299-ből származik. Egykori várát a Losonciak építették a 13. század második felében.
A Csák Máté elleni harcokban romos állapotba került, 1386-ban Losonczy István újjáépíttette. 1451-ben Giskra foglalta el, Mátyás azonban visszafoglalta. A 16. század első felében Losonczi István birtoka. A birtok örököse Losonczi Anna Forgách Zsigmondhoz ment nőül, így az a Forgách családé lett.
A romos vár helyén Forgách Simon pompás hat saroktornyos várkastélyt építtetett 1612-ben. A 17. század végén Thököly Imre serege sikertelenül ostromolta. 1703-ban rövid ellenállás után meghódolt a kurucoknak, de 1709-ben visszafoglalták és felégették a császáriak. Az 1792-ben korszerűsített épület főúri lakhely volt. A település 1765-ben városi jogot kapott, egykor posztógyártásáról volt híres.
1767-ben gróf Forgách János itt alapította meg Magyarország első posztó-manufaktúráját. Finomabb posztók gyártását 1792-ben kezdték el. 1800-ban a manufaktúrát részvénytársasággá alakítják. A gácsi posztó elismertségéhez a reformkor arisztokratái is hozzájárultak. Podmaniczky Frigyes naplójában például beszámol arról, hogy az első között volt Pest-Budán, aki esténként gácsi posztóból készült frakkot húzott, bár mindez még kissé durva minőségű volt - ti. a gácsi posztó legnagyobb vevője a hadsereg.
A 19. század végén Mikszáth Kálmán is megemlíti a gácsi posztót a Szent Péter esernyője című regényében: "gácsi posztó ám ez, olyan erős, hogy víz sem hat rajta át". A gyárat az 1850-es években porosz szakemberek modernizálták. A részvénytársaságnak az 1860-as években Magyarországon hét településen (Pest, Debrecen, Miskolc, Losonc, Kassa, Lőcse és Beszterce) működött lerakata. A posztógyárat a Vasárnapi Újság 1861-ben részletesen bemutatta. Külsõ hivatkozások:
|
