|
Monostor: (a gör. monasthion szótól), oly épület vagy épületcsoport, amelyben szerzetesek, apácák szabályszerüen ájtatos és erényes életet folytatnak. Egyenértékű a kolostor kifejezéssel, első biztos említése 1283-ból származik.
A szerbek a XV. századtól kezdve építenek templomokat Magyarország területén. A bizánci kultúrkörhöz tartozó ezen építészeti emlékekkel a mai Magyarország egész területén találkozhatunk.
Az első szerb telepesek a Szerémségbe és a Maros-vidékre költöztek be a török balkáni előretörése idején a XV. században. A XVII-XVIII. század fordulóján épült első templomok ideiglenes jelleggel fából illetve vályogból épültek.
Néhány évtized alatt azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a megtelepedés hosszabb időre szól.
Ekkorra már az ügyes kereskedők hírében álló szerbek megfelelő anyagi háttérrel rendelkeztek ahhoz,
hogy a császári privilégiumoknak megfelelően már időt álló anyagból építhessenek templomokat a régiek helyére.
Ezen első, egyszerű templomok - a korabeli leírások szerint - egyhajós, nyeregtetővel fedett, oromzatos építmények voltak.
Grábóc az ország egyetlen fennmaradt, 1736-41 között épült szerb ortodox kolostortemplomával büszkélkedhet. A grábóci szerb kolostor jelentősége messze túlmutatott a megye határain: az egész Kárpát-medencei szerbség szellemi és vallási központja volt, a magyarországi szerb ortodox szerzetesképzés központja 1585 óta.
Grábócot nevezetessé a török elöl menekülő szerb szerzetesek tették, akik a dalmáciai Dragovity kolostorából 1580-ban menekültek ide. A hely szelleme vonzotta ide a szerzeteseket, akik a patak mentén építették fából készült celláikat, majd a budai basa engedélyével 1587-ben kőtemplomot. A törökök 1667-ben feldúlták a kolostort, mely 1703-ban elnéptelenedett. A Rákóczi-szabadságharc után a szerzetesek visszajöttek, kis vályogtemplomot emeltek. 1736-ban e köré kezdték építeni a mai, műemlék templomot. A templom 1741-ben lett kész, de egyelőre torony nélkül. A torony 1761-ben épült, majd 1795-ben további munkák során gyarapodott. A harangot egy 1808-ban megtalált régi repedt harang anyagából öntötte Vajnert Péter pécsi harangöntő mester.
A szentélyt a hajótól elválasztó képfal, az ikonosztáz fakeretét Laubr János eszéki asztalosmester készítette. A képeket Vasilij Ostojic újvidéki ikonfestő festette, aki 1768-ban készült el a munkával. A templom falképeit a szintén újvidéki Andrej Saltist festette 1784-85-ben. A ma is működő kétszintes kolostorépület 1895-ben átépítették, ekkor rejtették el az eredetileg nyitott oldalfolyosókat.
1981-87-ben az életveszélyesen lepusztult templom és a kolostorépület is átesett egy teljes helyreállításon.
Az 1960-as évektől 1994-ig szociális otthon működött az épületben. 1994 óta a teljes kolostorépület a szerb egyház használatában van. A kolostor ma ismét használatban van, szerb apácák (Krisztina és Mária nővérek) élnek benne, idegenvezetőként serénykednek, nagy odaadással és lendülettel mesélik a kolostor történetét.
Az eredeti keresztény templomok három részből álltak. Az első a szentély, ahová csak a felszentelt papok léphettek be, azok is korlátozásokkal, a hívek egyáltalán nem. A szentélybe vezető ajtón, az oltárral szemben csak a főpap és az ország felszentelt főméltósága mehet át, például a király. A szentélyben a pap a hívőknek háttal állva misézett az oltárnál. A férfi hívőké volt a következő helyiség (középső hajó), ahol egyik oldalon a nős, másik oldalon a nőtlen férfiak álltak. Itt énekeltek a kántorok két karzat mögött egymással szemben. Az eredeti templomokban nem volt hangszeres zene, csak ének. A nőknek a harmadik helység jutott.
A szentélyt ikonosztáz választotta el a férfi hívek termétől. Valaha minden keresztény templom ilyen volt, de a történelem viharai során a dolog lassan megváltozott. A római katolikus vallásban először nyitottabbá válik, majd teljesen eltűnik az ikonosztáz, az oltárt lépcsőkkel megemelik és a pap a hívőkkel szemben állva misézik.
Még a Szent Péter székesegyházban is nyomonkövethető ez a változás, ahol az ikonosztáz annyira értékes volt, hogy nem bontották le. A főhajóban megjelennek a padok és a családok együtt maradhatnak a misén, nem választják el a nőket és a férfiakat
Az ortodox, vagyis hagyományőrző vallásban máig minden régi hagyomány fennmaradt.
Külsõ hivatkozások:
|
