|
A kis nyírségi község történetéről nem sokat tudunk. Neve: Polch, vagy Powch 1280-ban tűnik fel először. Ma is meglevő, bár jócskán átalakított római katolikus temploma a 15. században épült. A község a 15. században a Báthori családé, a 18. század elején a Károlyiaké. A község jelentősége és híre az 1696-os évvel kezdődik.
A kegyhely kialakulásában alapvető szerepe volt a könnyezés csodájának, amely miatt az egykori fatemplom helyén megépítették a bazilikát. E csoda története 1696-ban kezdődött, amikor a szentliturgia közben az egyik pócsi gazda megriadva látta, hogy az ikonosztáz Istenszülő képén Mária szeméből könnyek folynak, arcvonásai fájdalmat tükröznek. Másnap tömegesen vonultak a templomba és a templom elé a csoda tiszteletére. Az ismételt könnyezés 1715-ben volt és a legutolsó 1905. decemberében, megszakításokkal szinte hónapokon át. Mivel a fatemplom kicsinek bizonyult, 1749-ben megkezdték a kőtemplom építését, mely 1756-ra fejeződött be. 1948-ban XII. Pius Pápa bazilika rangra emelte. A templom művészi képeit Boksay József és Petrasovszky Emánuel festette.
Évente 500-600 ezer zarándok keresi fel. Vallási ünnepek, búcsúk alkalmával az ország távoli területeiről és külföldről is jönnek a hívők, turisták, zarándokok. Ezt ismerte el a katolikus egyházfő II. János Pál Pápa, aki 1991. augusztus 18-án magyarországi látogatása alkalmával Máriapócsra is elzarándokolt, és ezzel az egész keresztény világban ismertté tette Máriapócsot. A szentmisén közel félmillió hívő vett részt.
A jelenlegi díszes barokk templom elődje egy egyszerű kis fatemplomocska volt. A Pócsra zarándokoló hívek egyre nagyobb száma szükségessé tette a kis fatemplom helyén egy nagyobb templom építését.
Még a mostani kegykép könnyezése előtt, 1701-ben Mészáros Mátyás pócsi lakos engedélyt kapott I. Lipót császártól, hogy a birodalom területén adományokat gyűjthessen a pócsi templom felépítésére, mivel ezt a pócsi hívek a maguk erejéből nem tehették meg. A császár a török felett Zentánál aratott fényes győzelmét (1697) a pócsi Mária közbenjárásának tulajdonította, s ezért hálából igen melegen ajánlotta az adományokat gyűjtő Mészáros Mátyást minden illetékes hatóság figyelmébe. Az akkori, üresen álló munkácsi püspöki szék püspöki helynöke Hodermárszky János József pedig a későbbi VI. Károly császártól kérte a templomépítés engedélyezését, és egyben a görög szertartású bazilita szerzetesek Pócson való letelepedését, hogy a nagyszámú zarándoksereget lelkileg elláthassák. A császár a kérelmet véleményezésre elküldte Telekessy egri római katolikus püspöknek, aki nem nagyon pártfogolta az ügyet, mert Pócsra ferences barátokat akart telepíteni. Végülis a baziliták telepedtek le Pócson.
A templom építését Bizánczy Gennadius György kezdte meg saját megtakarított pénzéből. Ő munkácsi apostoli vikárius volt, s a bazilita szerzetesek fő elöljárója. Olsavszky István Simeon és Blazsovszky György Gábor felújították a már omladozásnak indult falakat. Utána Olsavszky Mihály Mánuel püspök folytatta a templomépítést, és elkezdte a mai kolostor építését is. A munka két éven át zavartalanul folyt, amikor Egerből panasszal fordultak a királyhoz, és kérték az építkezés megszüntetését. A kényszerű szünet után azonban sikerült a munkálatokat folytatni és 1756-ban befejezni. A két torony azonban csak 1856-ban készülhetett el. Külsõ hivatkozások:
|
