|
A község főtere műemlékileg védett, ezen belül nemcsak magyarországi, de európai kitekintésben is egyedülállóan különleges műemlék a hatkaréjos Rotunda. A feltehetőleg a XIII. század legelején épített, s XIII-XIV. századi freskókkal ékesített körtemplom az elmúlt századok többszöri átépítését követően ma már ismét eredeti állapotában fogadja az érdeklődőket.
Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom leválasztott hajdani szentélye, az Árpád-kori körtemplom Csongrád megye egyik legjelentősebb román kori emléke.
Hasonlóan a többi, kívül henger alakú, belül hatkarélyos, téglából készült templomhoz (Gerény, Karcsa) a XII-XIII. század fordulóján épülhetett, feltehetően a johannita lovagrend közreműködésével. A hatosztásúra szerkesztett térkompozíció, mely a régi keresztény és mohamedán világban bajelhárító jelkép volt, Kaukázus vidéki előképekre utal. A kb. 8 méter átmérőjű rotunda falfelületét egykor sűrűn elhelyezkedő faloszlopok díszítették. Bejáratát a fal síkjából kissé előrelépő kapuépítmény tette hangsúlyossá, amelyhez további 5x5 méteres, téglából rakott épület csatlakozott. A belső tér - az eredeti mélységére lesüllyesztett (1,13 m) járószinttel - lenyűgözi a látogatót. A keskeny ikerablakok között életfát jelképező, kidomborodó díszítés látható. A fülkék közti keskeny faloszlopokról induló bordás boltozat a tatárjárás után készülhetett, amikor IV. Béla az egresi cisztereket a templom újjáépítésére utasította.
A román stílusú körtemplomhoz 1744-ben kápolnát építettek, amit a templom újabb, 1776. évi bővítésekor hajóvá alakítottak át. A mai, leválasztott, neoromán hajót és tornyot 1910-ben emelték, Csányi Károly tervei alapján. A háztemplom főoltára mögötti karéjban különböző korú freskók három rétegét találták meg 1939-ben.
A főtéren a templom közelében egy szép díszkutat találunk, amelyre 1997-ben került a restaurált 18. századi Nepomuki Szent János-szobor. Külsõ hivatkozások:
|
