|
A falu birtokosai, a Zichy család egykori kúriájában található a Zichy Mihály Emlékmúzeum.
Zichy Mihály a XIX. századi magyar festészet és grafika egyik legkiemelkedőbb alakja. Művészetének mesteri színvonala, bravúros rajzi és akvarell-technikája miatt több, mint száz éve a közfigyelem csodálata veszi körül.
1827. október 14-én született a Somogy megyei Zala községben. Zala területe alig kétezer hektár. Ötszáz körüli a lélekszáma. A vidék egykori földbirtokosai a nemesi Zichyek, a Zalához közeli Zics községből települtek át a XIX. század elején. A jelenlegi egyszintes nemesi kúria 1820 körül épült, amelynek északi szárnyához a festőművész építtetett egy L alakú toldást, műterem céljából.
A múzeumot Zichy Mihály (1827-1906) képzőművész születésének századik évfordulóján alapította unokája, Zichy Mária Alexandra és férje, Csicsery-Rónay István a családi kastélyban.
A kiállítást 1979-ben nyitották meg, majd felújítva, átrendezve 1992-ben adta át Göncz Árpád köztársasági elnök. A gyűjtemény megőrzésében nagy szerepe volt Zichy Mihály leszármazottainak, köztük Csicsery-Rónay Istvánnak, a festőművész dédunokájának, aki most is nagyon sok időt tölt a házban, egy oldalsó szárnyban lakik.
A kiállítás előterében az egyik falat teljes egészében betölti az a térkép, melyen bejelölték azokat a városokat, ahol Zichy Mihály megfordult életében. Egy teremmel beljebb látható a művész bécsi és párizsi alkotásai. Amikor Zichy a walesi herceg meghívására Skóciába érkezik, elkészíti a híres Kard Tánc című rézkarcot. A szigetországban készített képeinek jelentős része most is az angol királyi múzeumban van. A rajzok a királynő nyári rezidenciájának ebédlőjében díszítik körben a falakat.A múzeumban látható bútorok eredetiek, ezeket a Zichy-család menekítette meg a háború és a műgyűjtők elől. Különleges hangulatú az 1620-ban készült a halálfejes óraszekrény, a kidomborodó koponya az idő múlását jelzi. A családi szobában helyezték el a Zichyek címerét, s Mihály bölcsőjét is.
Az 1830 körül emelt, romantikus stílusú épületben a Zichy család régi bútorai mellett a művész pétervári otthonának (cári udvari festő volt) bútorai, fegyvergyűjteménye, 3000 darabos könyvtára, műgyűjteménye és saját művei, dokumentumai láthatók. Itt lévő legjelentősebb képei: Krisztus levétele a keresztről (1847), A pusztítás géniuszának diadala (1878), Autodafé (1880), A modern szirén (1880), Csábítás-Bűnhődés (1881). Említésre méltó az általa hozott XIX. századi tunguz-evenki sámánöltözék.
Jelenleg a kastélynak majdnem az egészét a múzeum teszi ki, nyolc egymásba nyíló terjedelmes szoba, sőt az épület hátsó traktusában él a művész dédunokája, akinek lakása magánmúzeumként is szolgál. Külsõ hivatkozások:
|
