|
Az anyag összeállÃtásában társszerzÅ‘m volt: Nagy Zsolt Imre
A város járási székhely volt, iskoláival, intézményeivel, hivatalaival a környező települések térségi központja. 1885-ben Magyarországon Békéscsaba és Szarvas után - Orosházán élt a legtöbb evangélikus, magyar anyanyelvű gyülekezetek között viszont a legnagyobb lélekszámú az orosházi.
Az 1700-as évek elsÅ‘ felében Harruckern Ferenc báró, a terület birtokosa, a lakatlan táj benépesÃtését tűzte ki célul. TelepÃtési politikája szerint egy-egy területre egy nemzetiségű, egy vallású embereket hÃvott. Ezeknek kedvezményeket biztosÃtott: földet és szabad vallásgyakorlatot.
Az Orosházát alapÃtó telepesek a Tolna megyei Zombáról érkeztek, a katolikus Dory bárók birtokáról.
1777-ben sok kérvény benyújtása után kaptak az evangélikusok arra engedélyt, hogy kÅ‘bÅ‘l tornyot épÃthessenek, ennek azonban a templomtól külön kellett állnia. A mai kÅ‘templomot 1786-ban épÃtették, II. József türelmi rendelete alapján.
Erről tanúskodik a templom keleti ajtaja feletti felirat is. (A templom a mai napig a város egyetlen műemlék épülete.)
Az 1830-as évben került sor a templom bÅ‘vÃtésére, mivel az kicsinek bizonyult. Ekkor toldották meg az épületet egy kereszthajóval, s ekkor épÃtették egybe a toronnyal. A templom barokk orgonáját 1832-ben készÃtette egy nagyváradi mester.
1846-ban épÃtette a gyülekezet a felvégi, 1854-ban az alvégi parókiát, melyek ma is lelkészlakként szolgálnak. Külsõ hivatkozások:
|
