|
Az anyag összeállÃtásában társszerzÅ‘m volt: Nagy Zsolt Imre
Forrás: Kiss Horváth Sándor (http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=219)
Az 1980-as években a múzeumi szakmában dolgoztam. Abban az időben én hoztam létre Orosházán a helytörténeti csoportot, mely kisközösség tagjai alkotó emberekből állt, és sok hasznos dolgot végeztünk a városunk érdekében: többek között létrehoztuk az ország egyetlen kútmúzeumát.
Adva volt a város középén egy üzemen kÃvül helyezett, egyedi tervezésű, egyedi épÃtésű, páratlanul szép vÃztorony, mellyel nem tudtak mit kezdeni. A közösségünk elkérte a városi tanácstól, hogy ipartörténeti műemléket csináljunk belÅ‘le. Miután a vÃztornyot megkaptuk, úgy döntött a kis közösség, hogy feldolgozzuk benne a kutak történetét és látogathatóvá tesszük a múzeumi közönség számára. Mindenki gyűjtött valamit, ki többet, ki kevesebbet. A múzeum berendezésérÅ‘l én gondoskodtam.
Miután elkészültünk, meghÃvtunk a város vezetését, és bemutattuk nekik a kis múzeumunkat. Olyan sikert arattunk vele, hogy ott a helyszÃnen támogatást ajánlottak fel a továbbfejlesztéshez. Javasolták, hogy kerÃtsük be - ehhez adományoznak régi kovácsoltvas kerÃtéseket -, majd gyűjtsünk fémkutakat, és alakÃtsunk ki kútkertet a kerÃtésen belül. Ez is megtörtént, sÅ‘t füvesÃtettünk és dÃszcserjéket is ültettünk a kutak közé. 1983. május 5-én tartottuk a megnyitó ünnepséget.
Már három éve üzemelt a mi kis múzeumunk, amikor egy nap megjelent egy ismeretlen látogató, aki türelmesen végignézett mindent, majd fölfedte magát: mérnökmúzeológus és éppen ez a szakterülete. Felajánlotta, hogy elintézi nekünk, hogy hivatalosan múzeummá nyilvánÃtsák ezt a kis létesÃtményt. És elintézte!
1986. október 16-i dátummal kaptuk meg a működési engedélyt, amely szerint "VÃzellátás-történeti Gyűjtemény" a nevünk, a szakgyűjtemények közé sorolnak minket, és szakmailag az esztergomi Magyar VÃzügyi Múzeumnak vagyunk alárendelve. Javasolták egyben azt is, hogy használjuk csak nyugodtan továbbra is a ?Kútmúzeum? nevet, mert ez az egyetlen ilyen az országban.
Azóta egyre jobban odafigyelnek a kis múzeumunkra. Számtalan újságcikk jelent meg már róla, a rádióban is megemlÃtették nem egyszer, a televÃzióban pedig már huszonhétszer mutatták be a legkülönbözÅ‘bb műsorban. Jelenleg folyamatban van az épület műemlékké nyilvánÃtása is. Fenntartását a helyi Csatorna- és VÃzmű Ãœzemmérnökség vállalta magára, jómagam pedig közben nyugdijas lettem, és életem végéig elvállaltam a kezelését és gondozását ennek az érdekes kis múzeumnak, melyet megszületése óta "az ország legkisebb múzeumának" is becéznek.
Külsõ hivatkozások:
|
