|
A palota előzménye Károly Róbert városi háza volt. Komoly palotává csak I. Lajos fejlesztette uralkodása első felében. A romjaiban ma is álló épületeket még szintén I. Lajos kezdte meg építeni élete végén de már csak utódai: Mária és Zsigmond fejezték be a XIV. század végén. A XV. század első évtizedéig, míg Zsigmond az udvarát Budára nem költöztette, a visegrádi királyi palota maradt a magyar uralkodók hivatalos székhelye.
A XV. században háttérbe szorult palotát csak Mátyás állítatta helyre a XV. század végén. Ettől kezdve, az 1544-es török hódításig a magyar királyok vidéki rezidenciája volt. A török időkben rommá vált épületet a XVIII. század közepén lebontották. 1934 óta folyó feltárása és helyreállítása során maradványait múzeummá alakították.
Királyi Palota fő részei:- Az alsó udvar
Mivel a palota a hegyoldalba épült, alépítménye magasan az alsó fogadóudvar fölé emelkedik. Ezt az adottságot kihasználva a déli szárny alatt alakították ki a palota présházát és nagy borospincéjét.
- Az Oroszlános-udvar
A második emelet egykor a királyné lakosztálya volt fürdőszobával és virágoskerttel (a Struccos-kút, a Fürdő, az Oroszlános kút).
- A díszudvar
A palota földszintjén a hivatali helyiségek, és a királyi háznép legelőkelőbb tagjainak szállásai kaptak helyet. Ezen a szinten volt a király magánkertje is (a Herkules kút másolatban és eredetiben, a Felső kert, a Keringő).
- A loggia
A palota első emelete volt a legelőkelőbb szint. Itt helyezkedett el a királyi lakosztály, a királyi magánkonyha, Mátyás korában pedig itt alakították ki a trónörökös herceg lakrészét is (a Konyha, a Lépcső)
Viktorin József visegrádi plébános 1870-ben, Eötvös József kultuszminiszterhez írott levelében vetette fel először egy visegrádi „régiségtár” tervét, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum „fiókja”-ként Korvin Mátyás régiségtára néven a visegrádi Salamon-toronyban kívánt volna berendezni.
A gyorsan gyarapodó gyűjtemény 1938-ban megkapta a királyi vadászkastély (Fő u. 41-43.) épületének egy részét is.
A vadászkastély épületében 1950-ben állandó kiállítást nyitottak. 1953-ban a gyűjtőhely, Mátyás Király Múzeum néven múzeummá vált, vezetője Héjj Miklós lett, 1955-ig mint megbízott vezető, 1955-1983 között igazgató. 1963-tól az intézmény formálisan is a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozik. Külsõ hivatkozások:
|
