|
A város Közép-Európa egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye, évszázadok óta keresik fel a zarándokok a csodatévő Szűzanya segítségében bízva. A Szűzanyát számos néven tisztelik: Magna Mater Austriae, Alma Mater Austriae, Gnadenmutter von Mariazell, Alma Mater Gentium Slavorum, Magna Domina Hungarorum.
A bazilika két legfontosabb kincse a Máriát és a kis Jézust ábrázoló kegyszobor és az I. Lajos által adományozott Szűz Mária-kép.
Zarándokok már a 12. századtól érkeztek Mariazellbe, de a létszámuk az 1330-as évektől nőtt meg. A hely népszerűsége egészen II. József zarándoklatokat megtiltó rendeletéig növekedett és a tiltás feloldása után újra töretlenül nőtt napjainkig, amikor évente kb. egymillió búcsújáró keresi fel a várost. Egyes becslések szerint közülük minden hatodik gyalogosan érkezik. A tradicionális zarándokútvonalakat 1100 km hosszban 1981-ben foglalták "Mariazelli zarándokútvonalak 06" néven egységes rendszerbe, ezek Bécsből, Burgenlandból, Alsó-Ausztriából, Stájerországból, Felső-Ausztriából és Karintiából vezetnek Mariazellbe.
Mariazell jelentősége a magyarországi zarándoklatokban Nagy Lajos királynak a kegyhelyhez fűződő szoros viszonyára nyúlik vissza. A hely barokk kori emlékei a kegytemplom 1644-ben kezdődő, s a Habsburgok folyamatos támogatásával kereken negyven évig tartó újjáépítésével függnek össze. A XVII. század közepén érhetők tetten Mariazellben a magyar egyházi társadalom felső, középső rétegének és a világi főnemességnek az első barokk kori kapcsolatai.
Az út elszántságot, kitartást igényelt a résztvevőktől, ám ők nem a fizikai fáradalmaktól tartva, hanem a lelki megújulás reményében tették meg gyalogosan a sok-sok kilométert. Külsõ hivatkozások:
|
.png)
