|
A Csepel-sziget déli részén Pest megye egyik legrégebben lakott helye a Ráckeve melletti Lórév, közel a Duna fő ágához. Szomszéd települései még délről Makád, keletről Szigetbecse.
Lóréven már a török idők óta élnek ortodox keresztény szerbek, de nagyobb számban az 1690-es „Nagy bevándorlás” alkalmával érkeztek a településre. A község egyetlen temploma a Szt. Miklós ereklyéi áthozatalának szentelt, szerb ortodox templom. A mai egyhajós copf stílusú későbarokk templom a XVIII.sz. végén épült. Az írásos feljegyzések alapján már a XVII. században ezen a helyen fatemplom állt, melyet az 1705. évi újjáépítése után, 1714-ben Mihajlo Milosevics budai püspök szentelt fel. A templom mai alakját az 1850-es tűzvész utáni újjáépítés során nyerte el, tetőszerkezete pedig a torony sisakon feltüntetett 1895-ben készült. Belső berendezése Harminc Mihály a századforduló neves belsőépítészének tervei alapján lett kialakítva.
Az ikonosztáz vászonképeit a szlovákiai Jablonovcében (Gabloncban) Hoffrichter mester műhelyében festették 1901-ben. A templom külső felújítását 1994-ben a helyi Önkormányzat és a Budai Szerb Ortodox egyházmegye finanszírozta. A belső felújítás a II. Világháború során megsérült ikonosztáz képeinek restaurálásával kezdődött. 1997-ben főként helyi hívők adományaiból a képfal ikonjai lettek felújjítva, az ikonosztáz faszerkezetének restaurálása 2000-ben fejeződött be a hívek, Budai Egyházmegye és a Műemlék Hivatal támogatásával. A felújítás következő szakaszában 2004-ben elkészült az épület vízszigetelése. A rekonstrukció hátralévő szakaszában sor kerül az ablakok cseréjére a belső vakolat rekonstrukciójára és a bútorzat restaurálására. Külsõ hivatkozások:
|
