|
A KiállÃtóhely létrehozása a település házaiból leválasztott területen az épületek teljes felújÃtását követÅ‘ bemutatási területe kialakÃtásával valósult meg, amely a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma (Sáropatak) kihelyezett KiállÃtóhelyeként üzemel és anyagát a sárospataki Múzeum gyűjtött anyagából állÃtották össze.
A kiállÃtó területen lévÅ‘ bemutató házak:
Mesék háza
„Bodrogköz népe elszigeteltségénél fogva sok tekintetben ma is úgy él, mint régente: a mesék világának aranyos ködében. ...” Ãrta 70 esztendÅ‘vel ezelÅ‘tt a Sárában meséket gyűjtÅ‘ Dégh Linda.
A látogató a modern technika alkalmazásával (kivetÃtÅ‘), megismerheti a falú mesterségeit és „Penna Jankó” meséjét, melyet Dégh Linda gyűjtött az 1940-es években (Bábjáték film).
A teremben kétféle látogatónak biztosÃtanak ülÅ‘helyet Ovisoknak és kÃsérÅ‘knek, az ovisoké picike, ülÅ‘kéjén az oviban használatos jelekkel.
Tűz háza
A házban egy kovács műhely és a Sárospatak és környéke legrégibb és legnevezetesebb ipara a fazekasság bemutatása kapott helyet. A pataki fazekasok 1572-töl 1878-ig céhbe tömörülve dolgoztak. A sárospataki fazekasság az 1840-es évektől a század végéig, a parasztkerámia korszak első felében éli fénykorát.
Az MNM Rákóczi Múzeum jelentÅ‘s gyűjteménye a több száz darabból álló keménycserép anyag, melyet a Zempléni-hegység két üzemében Telkibányán és Hollóházán készÃtettek.
A Rákócziak sárospataki és regéci uradalmaiban már a XVII. század végétÅ‘l kezdve ipari létesÃtmények, köztük üveghuták működtek. Az elsÅ‘ hutát II. Rákóczi Ferenc alapÃtotta 1698-ban a regéci hegyekben, a mai Óhután.
A regéci üveghuta első munkásai lengyel mesterek voltak, később pedig magyar és szlovák hutások dolgoztak az üzemben.
Vizek háza
Évszázadok óta a Bodrog partján él falu népe s kenyere a halászat, egy ezredév óta. Halász volt a férfi, az asszony és a gyerek is.
Ébner Sándornak sikerült még a maga eredetiségében megfigyelnie a jeges halászatot Sárában 1926-ban.
A halászat jelentősége a XIX. század óta fokozatosan csökken. A folyószabályozások által lecsökkent a vizes élőhelyek száma és kiterjedése.
Emlékek háza
A falvak népesség történetében legtöbbször jobbágy és házas zsellér családokról esik szó, elvétve tűnnek fel nemesek. Bodrog-Zsadány népessége ebből a szempontból valamelyest különleges. A XVIII. század végén, a XIX. század elején többen nemességet szereztek. 1809-ben tűntek fel a megyei nemesség regesztrumában a Kecskeméthyek.
1774-ben Zsadány község urbáriumában Kecskeméti István 8 holdon gazdálkodó szabad menetelű 1 telkes jobbágyként illetve Kecskeméti János úgyszintén szabad menetelű 1 telkes jobbágyként szerepelt.
A család XVIII. század végén házasodott tagjai elsősorban a településen belül választottak párt. Választottjaik sorában ott találjuk a közelmúltban a nemesek sorába emelkedett családok tagjait. A közeli települések közül Vámosújfalu ifjaival, leányaival kötöttek házasságot.
Föld háza.
A falu megélhetésének alapját jelentette egykor az önellátó jellegű élelemtermelés. Ennek egyik legfontosabb alapformája mindig is a szántóföldi földművelés és az állattartáshoz kapcsolódó szénamunkák jelentették.
A szántóföldi művelés rendszerének az alapja vetésforgó volt, amely által biztosÃtották a föld tápanyag-utánpótlását. „A földnek nem elég a trágyázás, hanem pihenni kell, aludni mint az embernek.” – mondták a régiek. Az ugart a marhával és a sertéssel járatták trágyáztatták.
A főépületben (fogadó épület), egy eredeti szatócs bolt is bemutatásra kerül. Külsõ hivatkozások:
|
