|
Budapesti séta — A történelmi zsidónegyed zegzugai, imaházai. Beszélnek az utcák, a házak és sétavezetőnk életekről, szokásokról történetekről, történelemről, a manapság divatos romkocsmák árnyékában.
Sétavezető: Molnár Attila. Köszönöm szépen a kitűnő, részletes vezetést, és a Klub szervezését és engedélyét, hogy részt vehettem a sétán, annak ellenére, hogy nem vagyok a Klub tagja.
Kitűnő szervezés, egy kiváló sétavezető, fülhallgatós (VOX) készülék, így az egész sétán kiváló szövegértés biztosított volt.
Találkozó a Dohány utcai Zsinagógánál volt, sok mindent bejártunk, ahol én még nem jártam. Ez a belvárosi terület állapota (bizony elég szörnyű), a "Romkocsmától" ki is borultam, na eddig nem láttam ilyet, ezután pedig messze ívben elkerülve, ezt az élményt meghagyom az imádó külföldieknek!
A Kazinczy utcai zsinagóga szecessziós stílusban 1912–1913 között épült ortodox nagyzsinagóga Budapest VII. kerületében, a Kazinczy utca 29–31. szám alatt. Az első világháború előtti magyar zsinagógaépítészet egyik legjellegzetesebb alkotása.
Miután a 19. század végén három ágra szakadt a pesti zsidóság, egy erzsébetvárosi ortodox zsinagóga építésének gondolata 1909-ben merült fel. Az építkezésre alkalmas helyszínül a Pesti Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség tulajdonában álló Kazinczy utcai telket jelölték ki. A hitközség elöljárói ugyanazon év június 25-én írták ki a pályázatot egy teljes épületkomplexum megtervezésére, amely a zsinagóga mellett hitközségi székházat, óvodát, iskolát és közkonyhát is magában foglalt. A november 1-jei határidővel beérkezett pályamunkák közül a bírálóbizottság Porgesz József és Skultetzky Sándor, Ágoston Emil, illetve Löffler Sándor és Löffler Béla terveit választotta ki. A pályázat második fordulójának 1910. áprilisi lezárultával a bizottság Porgesz és Skultetzky munkáját ajánlotta kivitelezésre, a hitközség azonban a döntést felülbírálva májusban a Löffler fivérek pályázatát fogadta el. 650 ezer koronát különítettek el az építkezés költségeire, s Löffler Sándor és Béla részletes tervdokumentációját 1910. november 8-án hagyták jóvá. Ezzel kezdetét vehette az építkezés.
Az épületkomplexum első része, a hátsó telekhatáron elhelyezkedő iskola és hitközségi székház már 1911-ben elkészült, s 1912-ben adták át rendeltetésüknek. A zsinagóga építése 1912 tavaszán indult meg, majd miután a kivitelezés elhúzódott és vélhetőleg a költségvetési keret is a vártnál gyorsabban fogyott, 1913 júliusában a Löffler fivérek tervmódosítást nyújtottak be egy dísztelenebb és kevésbé anyagigényes főhomlokzatra. Az épület elkészült, s a hivatalos használatba vételi engedélyt 1913. szeptember 29-én adták ki.
A Kazinczy utcai zsinagóga a pesti zsidóság ortodox ágának vallási-kulturális központja lett. 1928-tól az épületben mikve (rituális fürdő) is működött, egészen a vérzivataros 1940-es évekig (ezt csak 2004-ben nyitották meg újra). Az épülettömb 1944–1945 során a pesti gettó területén állt, s a világháborús pusztítások következtében megsérült, a berendezés egy része elpusztult. 1945 után az épületegyüttest helyreállították és a berendezést is rekonstruálták. Az elkövetkező évtizedekben a nagyzsinagóga fizikai, épületgépészeti állapota megromlott, előbb fűthetetlenné, majd a 20. század végére veszélyessé vált. Az izraelita hitközség megkapta használatra az ELTE szomszédos Tanárképző Főiskolájának földszinti traktusát. Itt épült fel Bokor Sándor hitközségi mérnök tervei szerint egy kis, modern imaház, a Sász-Chevra-zsinagóga. A nagyzsinagóga beléptidíj ellenében látogatható. Külsõ hivatkozások:
|
