|
A "zsidóháznak" is nevezett épület Keszthely egyik legrégebbi híres lakóháza. A sétálóutca műemlék jellegű épületei közül a legrégebbi az utca közepe táján található barokk stílusú Pethő- vagy Goldmark-ház.
Helyén eredetileg a 15. században épített kúriát a Nádasd nemzetségből származó Gersei Pethő család, akik az 1430-as évektől több mint háromszáz évig birtokolták a várost. Miután 1730-ban meghalt Pethő János és vele kihalt a család dunántúli ága, Festetics Kristóf a Pethő család másik ágától vásárolta meg az örökségre való jogot és a keszthelyi birtokot.
Az 1800-as évek elején ebben a házban élt a Festeticsek szolgálatában álló Goldmark család. Goldmark Károly egy 21 gyermekes zsidó kántor fiaként, itt született 1830-ban Goldmark Károly (1830-1915), a világhírű zeneszerző, így a helybéli lakosok Goldmark-házként is említik.
Tanulmányait csak hosszú idő elteltével tudta befejezni, ugyanis nyilvános iskolába nem is járt. Színházi hegedűsként kezdte pályafutását Bécsben. Legnagyobb sikerét a Sába királynője című operájával érte el, amit 1857-ben írt.
Az épület mai formáját a XVIII. században nyerte el, mélyen benyúlik az úttestre, jelezve az utca eredeti szélességét. A széles, bolthajtásos kapubejárón jutunk be az udvarba, ahol elénk tárulnak a földszint és az emelet barokk árkádjai.
A Pethő- vagy Goldmark-ház udvarának végében épült 1780. körül Hofstadter Kristóf terve alapján a zsinagóga, amit 1852-ben átalakítottak, majd 1894-ben eklektikus homlokzattal bővítettek. A homlokzat előtt komor fekete márvány obeliszk emelkedik.
Az épület nem, az udvara megtekinthető, a zsinagóga épülete zárva, felújításra vár.
A már befutott művész - kis zömök ember - a gyermekkor emlékeinek fényénél emlékiratait írja. Német nyelven. Nincs kivetnivaló benne, annak idején Széchenyi István is így írta naplóját. Goldmark előtt megjelenik a gyermekkor világa. A főutcáról nyíló "zsidóhoz" - régebben Pető-, most Goldmark-ház - tornácos udvara.
A szűk kántorlak. Az anyja ültette rózsák színes kavalkádja. A nagy udvar zsibongó gyermekhada. Apjára, a keszthelyi kántorra tucatnyi gyermek nevelése nehezedik.
….....
Most emlékezéseit írja. Beletúr deresedő hajába, mutatóujjával elsimítja lecsüngő bajuszát. Vall a hazáról és magyarságáról: "Szeretem második hazámat, mert sokat köszönhetek neki. De mindez nem oltotta ki belőlem az erős, mélyről fakadó hazafias érzéseket. Kiszikkadtnak és megcsontosodottnak kell lennie a szívnek, amely nem érzi, hogy drága a rög, ahol bölcsője ringott, és nem emlékezteti, hogy idefűzi boldog gyermekkorának édes emléke. Ebben az értelemben én szülőhazámhoz mindig hű maradtam." (László József) Külsõ hivatkozások:
|
